Már gyermekkoromban körülvett a zene. Szüleim sokat hallgatták az osztrák rádió műsorát, lemezgyűjetményükre már egészen fiatalon lecsaptam, és jómagam is szorgalmasan vásároltam a CD-ket. Szinte mindenevő vagyok, a lényeg az, hogy abban, amit hallgatok, legyen, ami megfog, magával ragad, inspirál vagy éppen megnyugtat. Így a Rammstein ugyanúgy szól nálam otthon, mint a Pink Floyd vagy éppen a Modern Talking. Futás közben is folyamatosan szól a zene a fülembe, hála a stream szolgáltatóknak, mindig találok magamnak valamit. 🙂

A korombeliek még emlékezhetnek azokra az énekórákra, amelyeken a recsegő-ropgó „Zenehallgatás” című lemezekről, hordozható lemezjátszókból ismerkedtünk a klasszikus zene gyöngyszemeivel. No, én nem ekkor szerettem meg ezt az irányzatot, igaz gitározni is tanultam, amit viszont kifejezetten kedveltem. Valahogy felnőttem ehhez az irányzathoz, rendszeresen látogatom a Győri Filharmonikus Zenekar koncertjeit is. Számtalan meglepetést tartogat mindenki számára ez a műfaj, sőt, több közkedvelt populáris előadó is szívesen nyúl a nagy elődök zenéihez. Szóval, kalandra fel!